A Karađorđevo a történelmi hagyományairól, több ritka fajjal büszkélkedő, gazdag madárvilágáról, valamint vadállományáról ismert.
A bélamajori Karađorđevo Természetvédelmi Rezervátum Palánka és Bács községekhez tartozik. Egy ökológiai felmérés alapján, melyet Szerbia Természetvédelmi Intézete végzett el, javasolták a terület védelem alá helyezését, mint második kategóriájú speciális természeti rezervátum – amely a magas vadak genetikai állományának megőrzésére szolgáló, nagy jelentőségű terület. Karađorđevo Speciális Természetvédelmi Rezervátum területét két külön egység alkotja: a Mosztonga és a Bukinszki-rét területe. A védett területen az erdők dominálnak (77%), egy részét megművelt és vízfelületek alkotják, vagy egyéb rendeltetésűek (mocsarak, nádasok, csatornák). Karađorđevo meglehetősen hosszú múltra tekint vissza a tevékenységében. Még 1924-ben Aleksandar Karađorđević király rendeletével megalapították az állami vadászati-erdészeti birtokot. Közvetlenül a második világháború után, 1945-ben felújították a birtok munkáját, és a Jugoszláv Néphadsereg kapta el használatra, Karađorđevo katonai intézmény néven. Felépült egy üdülő villa, melynek a következő 23 évben a legfőbb vendége, ugyanakkor házigazdája is Josip Broz Tito volt. Karađorđevo különösen jelentős madárvilággal rendelkezik, melyet 135 faj alkot. Különösen értékesek a fehérfarkú sas, a szürke sólyom, a fehér gólya, a vörös kánya és a haris. A Bukinszki-réten olyan madarak tartózkodnak és fészkelnek, melyeket a potenciálisan veszélyeztetett fajok közé sorolnak Európában. A Karađorđevo birtok jellegzetessége a vadállomány, köztük a különféle szarvasok (közönséges szarvas, európai dámvad, fehérfarkú szarvas), vaddisznó, muflon, őz és több apróvad fajta (vadmacska,nyuszt, róka, borz, börény, vadnyúl stb.).
